Ulti a neten

2004-08-17 11:09:18

Azok a vasárnap délutánok az ultizás örömünnepei voltak. Gyerekfejjel magam is izgalommal vártam a kártyapartnereket, édesapám testvérét és barátait, és bár a szabályokat nem ismertem, mégis szerettem időzni az asztal mellett.

Harciasan keményen pattogtak a bemondások, kontra itt, rekontra ott, majd az adut vagy a hajtó színt magasba lendítő karok nagyot koppanva pattogós ritmust adtak egy-egy végjátéknak. Élcelődés, viccelődés töltötte ki az osztás pillanatait. Az estékbe nyúló kártyázás alatt többször megtöltötték a borosüveget, és az órák múltával már csak a szódásüveg alján gyöngyözött a víz.

Ahogy teltek az évek, úgy maradoztak el a partnerek. Előbb a betegség szigora fogta otthon őket, később sorra elköltöztek az égi kártyaasztalok mellé. Ha édesapám is nem követi őket, ha megismerkedik a számítógép rejtelmeivel – mennyi szigorú feltételes mód –, akkor a monitor elé ülve nem csak vasárnap délutánonként ultizhatna kedvére. Mert az internet igazi csodaszer, távolságokat leküzdve segít ultit kedvelő partnerekre lelni. Ki se kell mozdulni otthonról, vég nélkül tarthat a játék. Bár pillanatnyilag még nem látják egymást az ultizók parti közben – gondolom, a technika erre is hamarosan talál olcsó, elérhető megoldást –, de cseveghetnek, azaz csetelhetnek. Kiértékelhetik a játékot, és egy-egy élcre, adomára is mód nyílik.
Míg el nem felejtem, akit érdekel az ulti a neten, az keresse fel a jojatek.hu portált. Már keverik a lapokat!

(reszler)



Forrás: www.indexkelet.hu